Vészforgatókönyv - Túlélési stratégiák

2011-ben egy vadász, gazdálkodó, agrár-értelmiségi, községi alpolgármester barátommal különböző baráti összejövetelek, eszem-iszomok során elég mélyen beleástuk magunkat a szerintünk már akkor is nagyon esedékesnek tűnő globális vagy helyi katasztrófahelyzetek kezelésének, túlélésének elméletébe, gyakorlatába.
Természetesen mint utóbb beigazolódott, kissé naív elképzelés volt, hogy a saját egyéni szintünkön túl tudunk lépni, hogy a tágabb közösségek, akár az ország társadalmának, politikai vezetésének ingerküszöbét el tudjuk érni.
Ami a legszomorúbb, hogy a baráti kör nagy része is jobb esetben egyszerűen nem figyelt ránk, rosszabb esetben még nevettek is rajtunk.
Így aztán a kezdeményezés elhalt, kimerült néhány cikkben itt a blogon, ill. a falu helyi újságjában, valamint a település közösségi életén jól látható módon megmutatkozik a helyi önellátó parasztgazdaságok patronálása, különféle rendezvények melyek kötődnek a tradicionális paraszti életmódhoz (Betyár Fesztivál, Böllér nap, Batáta Fesztivál, a témához kapcsoló sikeres pályázatok, stb.
Tágabb érdeklődés hiányában tehát a kezdeményezés elég korán elhalt, azonban mi ketten nem dobtuk sutba kincstári pesszimizmusunkat és a magunk óvatos módján készültünk a "világvégére".
Mivel a barátomnak van tanyája, erdeje, állatai így szinte teljesen képes az önellátásra, tehát nem csak prédikálja a bort, de issza is. Én viszont látszólag bort prédikálok és vizet iszom, lévén egy tízemeletes panel ház ötödik emeleti 47 m2-es lakásában élek a párommal. Kertes házas barátaink nem titkolt lesajnálása mellett.
Joggal mondhatja tehát bárki, hogy milyen túlélési stratégiáról vészforgatókönyvről prédikálok én, amikor mi egy hét után megfagynánk, éhen, szomjan halnánk ha beütne egy komoly válság. Van ebben igazság, pláne, hogy túlélő bunkerem, több éves tartós élelmiszerkészletem sincs.
El is érkeztünk ahhoz a problémához, hogy az átlagembernek viszonylag korlátozottak a lehetőségei a vészhelyzetekre történő felkészülés során, így marad a pánik, a bevásárlóközpontok lerohanása, a liszt és a wc paír készletek lerablása.
A nagyobb feladat az államokra, kormányokra hárulna a rendkívüli katasztrófahelyzetek kezelésében. De túlzott illúzióink ne legyenek, hisz a kormányok nemigen rendelkeznek komoly vészforgatókönyvekkel. Ráadásul erre még a fejlett demokráciákban sincs komolyabb ráhatása az állampolgároknak.
Nem marad tehát más, mint hogy a felelősen gondolkodó állampolgár tegyem meg minden tőletelhetőt, legalább lélekben készüljön egy esetleges válságra. De jobb esetben legalább ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy egyetlen fillér, bármiféle háttérbázis nélkül csöppenjen a slamasztikába.
Visszatérve a sok százezer, vagy éppen millió társasházakban élő családokra, legalább minimális megtakarításuk kellene legyen, nem kizárólag sérülékeny pénzben, hanem mobilizálható, értéktartó befektetésekben. Erről korábbi cikkeimben már írtam, nem akarom ismét részletezni ennek technikáit, módszereit, de arra kénytelen vagyok utalni, hogy a korona vírus járvány mindenkit a világon súlyosan fog érinteni gazdaságilag is. Akinek nincs legalább néhány hónap túlélésre elegendő tartaléka, az igen nehéz helyzetbe fognak kerülni és az állam segítségére lesznek szorulva.
Ha ezen túl leszünk, a legmegfontoltabb állampolgárok már egészen biztosan felkészültebbek lesznek egy remélhetőleg nem bekövetkező újabb csapásra.
Bár ez a vírus első ránézésre nem tűnik túlságosan veszélyesnek, mint látjuk képes a teljes világot a feje tetejére állítani. Ezzel együtt is kijelenhetjük, hogy lehetne ennél sokkal rosszabb is és már bő évtizeddel ezelőtt is azt nyilatkozták a virulógusok, hogy nem az a kérdés, hogy lesz-e egy világméretű, rendkívül pusztító járvány, hanem az hogy mikor. A koronavírus bár nagyon ijesztő, szerintem még nem a legrosszabb, amire az emberiség számíthat. Főpróbának viszont kiváló, hisz az egyén és a világ irányítói számára is rendkívüli kihívást jelent.
Túl leszünk ezen belátható időn belül, ez nem kérdés, de hogy mikor és milyen árat fizetünk érte, pontosan még senki nem tudja.
Egyelőre csak azt tehetjük, hogy használjuk a józan eszünket, amíg el nem vesztjük és ha túléljük, vagy még előtte, a részleges karanténban, ráérő időnkben átértékeljük az életünket, igyekszünk okosabban szervezni a maradék életünket.

Szponzorált cikk

Ezt a cikket az Erdőgépker Kft. szponzorálja, mely számtalan olyan gépet, berendezést forgalmaz, mely segít abban, hogy egy család minél nagyobb mértékben függetleníteni tudja magát a központi ellátórendszerektől.
Néhány olyan eszköz, amely egy családi házban, falun, tanyán, birtokon élő család életét könnyíti meg és segít az önfenntartás kialakításában.

Balfor és Hakkipilke tűzifakészítő gépek:
Az olasz és finn gyártók által forgalmazott gépek abban segítenek, hogy az erőben kitermelt rönkökből tűzifát készíthessünk. A rönköket körfűrészeik segítségével a kívánt hosszúságúakra darabolhatjuk, amiket rönkhasítóikkal tovább apríthatunk, melyeket a tűzhelyben, kandallóban, kazánban kényelmesen elégethetünk.
Vannak olyan komplex berendezéseik, tűzifakészítő automata gépek, amik a több méteres rönkökből tűzifát képesek készíteni, minimális emberi beavatkozással. Igaz ez utóbbiak inkább már a nagyüzemek számára rentábilisak.

https://www.hakkipilke.hu/

https://www.balfor-tuzifakeszitok.hu/

Robert Kiyosaki neves amerikai kisbefektető, író, a Gazdagok összeesküvése című könyvében hosszan, részletesen és megrázó erővel mutatja be hogy az amerikai gazdasági elit, a gazdaság, a pénzvilág irányítói hogyan fosztják ki az amerikai társadalmat és hogyan taszítják a világot egy reménytelen, kilátástalan válságba.
Hiszek minden szavának. Felháborítónak, erkölcstelennek, mi több emberiség ellenesnek tartom ezt a gyakorlatot.
Sok mindenkit hibáztat a kialakult helyzet miatt Kiyosaki csak az állampolgárt nem. Azt az állampolgárt akinek az Isten vagy a természet agyat, szabad akaratot, a kormány szavazati jogot adott, legalább elvben.
Valószínüleg zsenialitása ellenére még nem jött rá hogy az emberiséget nem lehet megmenteni, megváltani, azon egyszerű oknál fogva hogy azok legkevésbbé sem akarják ezt. Számukra az éhbért nyújtó állás és vásárlási hitelek lehetősége bőségesen elegendő. Ill. a magasabb fizetést még szívesen elfogadnák.
Jó tanácsot viszont nem. Olyan forrásokat a többség nem néz, nem hallgat, nem olvas, ahol arra figyelmeztetik már sok éve hogy nagy baj felé halad a világ, legalább Te légy sokkal óvatosabb, pl. ne adósodj el, ne vásárolj luxus cikket hitelre, tartalékolj, takarékoskodj mert lehet hogy nem lesz nyugdíjad, sőt talán még állásod sem sokáig.
Az emberek többsége legyen amerikai vagy magyar, süket az ilyen szirén hangokra. A Facebookon közel három ezer "ismerősöm" közül még tucatnyian sem reagálnak az ilyen jellegű témákra. Ők jól akarják érezni magukat az oldalon és csak a vidám témákra vevők.
Ugyanakkor mindenki panaszkodik, szidja az aktuális kormányt és az aktuális ellenzéket. Részben jogosan, de mit tesz az átlagpolgár a szavazáson, meg az anyázáson kivül annak érdekében hogy megakadályozza a politika kártékony cselekedeteit. Jó ha szavazni, meg néha egy tüntetésre elmegy.
Mit tehetne egyebet? kérdezik sokan. Szerintem sokat. Tájékozódna például és nem elsősorban a Barátok köztből. Mellé állna különféle társadalmi kezdeményezéseknek és még hosszasan sorolnám.
No de ennek kevés az esélye. Sajnos szívni fogunk mindnyájan, de legalábbis sokan.

"A tapasztalatoknak önmagukban nincs sok nevelő erejük, mint ezt az életben mindenfelé láthatjuk: az emberek, bizonyos tragikus tapasztalatok birtokában is ugyanazokat a végzetes hibákat követik el, akkor is, ha előre tudják a következményeket." Márai Sándor - Füveskönyv

1. Az egészség megörzése

A betegség nehéz időkben különösen nagy gondot okoz, amennyiben az egészségügyi ellátás akadozik, megszűnik, vagy egszerűen nincs pénzünk megfelelő szolgáltatás megfizetésére. Akár az életünkbe is kerülhet. Ezért a szokásosnál is fontosabb lenne egészséges életmódot folytani. Ezt csak annyiban érdemes részletezni hogy pl. káros szenvedélyek elhagyása, visszább fogása közvetlenül is jótékonyan hat az anyagi helyzetünkre. Elég csak a cigarettára és az alkoholra gondolni.

2. Ésszerű gazdálkodás a családi kasszával

Válság ide vagy oda az átlagember hazánkban még mindig rengeteget költ fölöslegesen. Elég csak szétnézni a bevásárlóközpontokban. Ne legyenek illúzióink, karácsony előtt még mindig rengetegen fognak vásárlási hitelért sorban állni, de a tehetősebbek is hozzájárulnak majd a plazma TV osztályok kifosztásához, pedig nekik sem ártana elgondolkodni azon hogy mi lesz akkor ha már nekik sem fog olyan jól menni.

Folyt. köv.

Sok jót biztosan nem. Gyakorta hallani államcsődökről, ami a jelek szerint nem feltétlenül jelent totális összeomlást, anarchiát, legalábbis a nyugati demokráciákban.
Sajnos ugyanakkor a harmadik világban láthatjuk hogy a szegénység, a politikai diktatúrák, polgárháborúk milyen szörnyű helyzeteket teremtenek, ahol milliók létbiztonsága is folyamatos veszélyben van, sőt hatalmas tömegek válnak tényleges áldozattá, legyen a közvetlen kiváltó ok fegyver vagy éppen az éhínség.
Publikus vészforgatókönyvekről nem tudok, amik legalább nagyvonalakban körül tudnának írni egy olyan helyzetet amikor globális méretekben omlana össze a gazdaság és ezzel a társadalmi rendszerek. A lokális hatás ugyan szintén nyomasztó és izgalmas kérdés, de azokra bőven van példa és talán azok mértéke is enyhébb, vagyis könnyebb túlélni, mást ne mondjak el lehet menekülni a környező, szerencsésebb, gazdagabb országokba.
Most viszont úgy tűnik hogy globálisan is igen nagy a realitása egy totális gazdasági összeomlásnak. De vajon mivel járna ez a nemzetek, társadalmak az állampolgárok számára.
A történelem során volt ilyenre már példa. Ami valószínűsíthető ilyen esetben az a nemzeti fizetőeszközök elértéktelenedése, gondoljunk csak a közelmúlt román és jugoszláv hiperinflációira. Ez többek között azt is jelentené hogy elértéktelenednének a megtakarítások, a társadalom jelentős része egyik napról a másikra elszegényedne. Az árak óráró-órára hatalmas mértékben emelkednének. A fizetésünk másnapra már csak a felét érné, ha egyáltalán lenne fizetésünk.
Kérdés hogy ilyen esetben manapság mennyire tartaná meg az értékét az ingatlan, az arany, a műkincs és rövid távon alkalmasak lennének-e a létfentartáshoz szükséges forrássok előteremtésére. Persze ez a társadalm tagjainak többségét nemigen érintené hisz a lakó ingatlanján kivül nemigen rendelkezik ilyen értékekkel az állampolgárok zöme.
Nyugtalanító kérdés hogy mi történe a közellátással. Ha az állam fizetésképtelenné válna akkor nemcsak az állami alkalmazottak bére kerülne veszélybe, de a közellátás is kérdésessé válna. Igaz hogy a víz, a csatorna, az áram, a gáz szolgáltatás magán kézben van, de ha egy társadalom fizetésképtelenné válna, nehezen hihető hogy a szolgáltatók képesek és hajlandóak lennének tartósan szolgáltatni.
Hogyan zajlana az élet a mai modern korban egy viszonylag fejlett országban a mindennapi élet akkor ha akadozna az üzemanyag ellátás, a tömegközlekedés, az egészségügy, a fűtés, stb.
Egyáltalán a közeljövőben a jelen pénzügyi és gazdasági válság kilátásai között van-e ilyen helyzet létrejöttének realitása?
Szakembereket még nem hallottam ilyenről nyilatkozni, tehát vagy nem számolnak ilyen helyzettel, vagy ha igen nem akarnak pánikot kelteni és nem beszélnek róla, vagy ami a legvalószínűbb halvány gőzük sincs hogy valójában mivel is lehet számolni. Honnan is tudnák, hisz a világban pontosan ilyen helyzet még soha nem volt, hisz a múlt század elejei világgazdasági válság múlóban sem emlékeztet a jelenlegi helyzetre.
Szóval ha figyeljük a híreket és a jeleket semmiképpen sem zárhatjuk ki az esélyét egy igen súlyos helyzet kialakulásának, ami nagyságrendekkel fogja felülmúlni azt amit az elmúlt náhány évben gazdasági válságként éltünk meg.
Ami biztosan kijelnthető hogy egy újkori totális válság következményei minden képzeletet felülmúlnának hisz a társadalmak szerkezete jelentősen megváltozott az utóbbi száz évben. Az egyén sokkal kiszolgáltatottabbá vált. Elég csak arra gondolni hogy ha a nagyvárosokban néhány napra akadozna az áramellátás, vagy a napi élelmiszerek utánpótlása. A városban élők többségének néhány nap alatt kiolvadna a mélyhűtője és nem tudna a kamrából vagy a padlásról füstölt kolbászt, sonkát vételezni.

No de ne legyünk ennyire pesszimisták. Tegyük most félre a legrosszabb forgatókönyvet, induljunk ki csak abból ami sokkal reálisabb és tesközelibb. Nevezetesen a végletekig elszegényedő tömegekkel, akiknek csak egy részét képezik a svájci frank hitelesek. A kényes egyensúly már akkor is megbillen ha egy-két millió ember a létminimumra vagy az alá sülyed. Ennek már jóval nagyobb a valószínűsége és a hatása a teljes társadalomra és gazdaságra súlyos hatást gyakorolna. Ha csökken a vásárló erő nyilván cégek sokasága megy tönkre, gerjesztve ezzel a munkanélküliséget, csökkentve az állam adóbevételeit. Ezt hívják láncreakciónak, a végeredmény pedig nehezen kiszámíható.
Mit tehet ilyen helyzetben az egyén? A politikát most hagyjuk, hisz megjósolható az ilyen esetben bekövetkező tehetelensége, amire legfeljebb rendkivüli állapot bevezetésével tudna reagálni.
Egy ilyen, remélhetőleg be nem következő esmény során az ember jobbára csak magára számíthat.
Mit tehetünk mi, átlag kisemberek? Hogyan készülhetünk fel ilyen helyzetre? A folytatásban erre keresem a választ, de előbb megpróbálom egy ilyen szituáció hétköznapi életünkre gyakorolt hatásait modellezni.
 

"Már évtizedek óta tudjuk, hogy ez egy nagyon válságos idõpont lesz, és ha valami nem történik, akkor a nyugdíjrendszer összeomlik.

Erre politikusaink egy nagyon szellemes megoldást találtak ki. Még 1997-ben a Horn kormány idején meghozták „A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény”-t11, ami drasztikusan változtatja a nyugdíjak összegét 2013 január elsejétõl.

15 évre elõre! Így senkinek sincs oka tiltakozni, hiszen már réges-rég tudhatta elõre mi vár rá!

Elõször, ami meglepõ, hogy 2013 után nagyon sokan egyáltalán nem fognak nyugdíjat kapni. A törvény ugyanis úgy szól, hogy akinek nincs legalább 20 év nyugdíjjárulékkal fedezett munkaideje (fantasztikusak a törvényalkotók megfogalmazásai!), az egyáltalán nem jogosult nyugdíjra. Ez újdonság, hiszen jelenleg több százezer ember úgy kap nyugdíjat, hogy egész életében egy forint nyugdíjjárulékot, sõt semmiféle adót sem fizetett. Ilyenek például a mezõgazdasági õstermelõk, vagy az egész életükben háztartásbéliek."

Részlet Dr. Tóth András az Ősember a pénztárcámban című könyvéből.

Megrendelhető itt: http://www.osemberapenztarcamban.hu/megrendeles/

A könyvben még számtalan megdöbbentő tény olvasható, melynek nagyon röviden összefoglalva az a lényege hogy az emberek döntő többsége elkövette azt a végzetesnek tűnő hibát hogy az elmúlt évtizedekben nem képezett tartalékot arra célra hogy a nyugdíjas évek alatt a minimális, vagy egyáltalán nem létező nyugdíját akár húsz éven keresztül is ki tudja egészíteni vagy pótolni tudja.

Az emberek többsége a bennünk élő ősember gének miatt nem képes hosszú távra tervezni és mindent felél, nem tud takarékoskodni, tartalékolni.
A jelek a válság és a svájci frank alapú hitelbedőlések kapcsán már egyértelműen megmutatkoznak az ilyesztő jelek, de ne legyenek illúzióink, a bevásárló központok és a hitelfolyosító pultok előtt az idén karácsonykor is hosszú sorok fognak tolongani.
 

Az ilyen jellegű blog és Facebook bejegyzések pedig tulajdonképpen süket fülekre találnak.
Sokan azzal bíztatják magukat hogy nekik van valamekkora tartalékuk, jól menő vállalkozásuk, jó fizetésük van, a majdani nyomorgó tömegekkel ugyan együtt fog érezni, de őt ez nem érinti.
Szerintem ez óriási tévedés. Egy ilyen gazdasági ellehetelenülést a gazdagok sem fognak megúszni, legfeljebb Ők nem kerülnek az utcára. De ha csökken a vásárló erő az hat a még működő vállalkozások forgalmára is.

A közelmúltban immáron kilencedik alkalommal rendezték meg az Ásotthalmon a Gátsori Tanyasi Ünnepet.

Nos ez a rendezvény többek között azzal a céllal indult el annó hogy ismét életet próbáljanak lehelni a tanyákba, legalábbis Ásotthalom környékén, hisz ennek a Szegedhez közeli településnek az az egyik jellegzetessége hogy kiemelkedő a tanyán élők száma, hisz a község összlakosságának több mint hatvan százaléka tanyán él.
 

A lentebb látható riportban megszólal a tanyaprogram egyik kezdeményezője, a Gátsori Tanyasi ünnep ötletgazdája és főszervezője Fackelmann István vadász, tanyagazda valamint Nógrádi Zoltán országgyűlési képviselő, a szomszédos Mórahalom polgármestere.
Mindkettejük legfőbb üzenete hogy a tanyavilág a közeljövőben sokkal több lesz mint néhány mezőgazdasági temelő megélhetési forrása és néhány városi család hobbija.
Figyelembevéve a bennünket körülvevő gazdasági, társadalmi ökológiai problémákat, akár egész társadalmunk túlélése is múlhat azon hogy visszataláljunk a gyökereinkhez és a magyar tanya ismét felvirágozzon.

Kétségkivül egy szerencsés korba és világba születtünk, ahol sok minden természetes ami máskor és máshol közel sem volt (van) olyan kézenfekvő. Ennek köszönhetően meg is tanultunk foggal-körömmel ragaszkodni mindenhez amit fontosnak érzünk. Egészség, vagyon, jólét, kényelem, relikviák, kacatok, hozzátartozók, stb. Ez persze normálisnak is tekinthető, de mint látjuk, békésnek, biztonságosnak hitt világunkban is tömegek veszthetnek el mindent egyik napról a másikra, akár még az életünket is. Ez ellen nem könnyű védekezni, ha egyáltalán lehetséges. Hogy egészséges dolog-e ilyesmiken agyalni, netán tudatosan készülni az ilyen katasztrófákra? 20 évvel ezelőtt valószínűleg még betegesnek tartottam volna az ilyen hozzáállást, ma már azt mondom hogy az a vak, aki nem veszi észre hogy mennyire megváltozott körülöttünk a világ és mennyire megszaporodtak a reális veszélyek.
Az első lépés úgy vélem a szemlélet és a hozzállás megváltoztatása. Annak belátása és tudomásul vétele, hogy velünk is történhet baj. Hogy a fizikailag megfogható tárgyainkat, értékeinket elvihetik a rablók, elárverezhetik, porrá éghet, elviheti az árvíz, földrengés. De ekkor még mindig megmaradhat az életünk.
Megdöbbentő az emberi felelőtlenség. A magyar családok nagyobbik részének szerintem semmilyen biztosítása nincs, nem tartanak otthon még egy tűzoltókészüléket sem, nem hogy riasztó rendszert, esetleg gázállarcot a panel tizedik emeletén.
Ki, milyen gyakran jár orvosi ellenőrzésekre, szűrővizsgálatra? Jellemzően már csak akkor megyünk orvoshoz ha már tapasztalható gond van az egészségünkkel. De hát minek is törödnénk ezekkel a dolgokkal? Mennyi az esélye annak hogy a baj bekövetkezzen? Nagyon kevés, ugyanis az általában mindig másokkal történik meg.