Vészforgatókönyv - Túlélési stratégiák

Sok jót biztosan nem. Gyakorta hallani államcsődökről, ami a jelek szerint nem feltétlenül jelent totális összeomlást, anarchiát, legalábbis a nyugati demokráciákban.
Sajnos ugyanakkor a harmadik világban láthatjuk hogy a szegénység, a politikai diktatúrák, polgárháborúk milyen szörnyű helyzeteket teremtenek, ahol milliók létbiztonsága is folyamatos veszélyben van, sőt hatalmas tömegek válnak tényleges áldozattá, legyen a közvetlen kiváltó ok fegyver vagy éppen az éhínség.
Publikus vészforgatókönyvekről nem tudok, amik legalább nagyvonalakban körül tudnának írni egy olyan helyzetet amikor globális méretekben omlana össze a gazdaság és ezzel a társadalmi rendszerek. A lokális hatás ugyan szintén nyomasztó és izgalmas kérdés, de azokra bőven van példa és talán azok mértéke is enyhébb, vagyis könnyebb túlélni, mást ne mondjak el lehet menekülni a környező, szerencsésebb, gazdagabb országokba.
Most viszont úgy tűnik hogy globálisan is igen nagy a realitása egy totális gazdasági összeomlásnak. De vajon mivel járna ez a nemzetek, társadalmak az állampolgárok számára.
A történelem során volt ilyenre már példa. Ami valószínűsíthető ilyen esetben az a nemzeti fizetőeszközök elértéktelenedése, gondoljunk csak a közelmúlt román és jugoszláv hiperinflációira. Ez többek között azt is jelentené hogy elértéktelenednének a megtakarítások, a társadalom jelentős része egyik napról a másikra elszegényedne. Az árak óráró-órára hatalmas mértékben emelkednének. A fizetésünk másnapra már csak a felét érné, ha egyáltalán lenne fizetésünk.
Kérdés hogy ilyen esetben manapság mennyire tartaná meg az értékét az ingatlan, az arany, a műkincs és rövid távon alkalmasak lennének-e a létfentartáshoz szükséges forrássok előteremtésére. Persze ez a társadalm tagjainak többségét nemigen érintené hisz a lakó ingatlanján kivül nemigen rendelkezik ilyen értékekkel az állampolgárok zöme.
Nyugtalanító kérdés hogy mi történe a közellátással. Ha az állam fizetésképtelenné válna akkor nemcsak az állami alkalmazottak bére kerülne veszélybe, de a közellátás is kérdésessé válna. Igaz hogy a víz, a csatorna, az áram, a gáz szolgáltatás magán kézben van, de ha egy társadalom fizetésképtelenné válna, nehezen hihető hogy a szolgáltatók képesek és hajlandóak lennének tartósan szolgáltatni.
Hogyan zajlana az élet a mai modern korban egy viszonylag fejlett országban a mindennapi élet akkor ha akadozna az üzemanyag ellátás, a tömegközlekedés, az egészségügy, a fűtés, stb.
Egyáltalán a közeljövőben a jelen pénzügyi és gazdasági válság kilátásai között van-e ilyen helyzet létrejöttének realitása?
Szakembereket még nem hallottam ilyenről nyilatkozni, tehát vagy nem számolnak ilyen helyzettel, vagy ha igen nem akarnak pánikot kelteni és nem beszélnek róla, vagy ami a legvalószínűbb halvány gőzük sincs hogy valójában mivel is lehet számolni. Honnan is tudnák, hisz a világban pontosan ilyen helyzet még soha nem volt, hisz a múlt század elejei világgazdasági válság múlóban sem emlékeztet a jelenlegi helyzetre.
Szóval ha figyeljük a híreket és a jeleket semmiképpen sem zárhatjuk ki az esélyét egy igen súlyos helyzet kialakulásának, ami nagyságrendekkel fogja felülmúlni azt amit az elmúlt náhány évben gazdasági válságként éltünk meg.
Ami biztosan kijelnthető hogy egy újkori totális válság következményei minden képzeletet felülmúlnának hisz a társadalmak szerkezete jelentősen megváltozott az utóbbi száz évben. Az egyén sokkal kiszolgáltatottabbá vált. Elég csak arra gondolni hogy ha a nagyvárosokban néhány napra akadozna az áramellátás, vagy a napi élelmiszerek utánpótlása. A városban élők többségének néhány nap alatt kiolvadna a mélyhűtője és nem tudna a kamrából vagy a padlásról füstölt kolbászt, sonkát vételezni.

No de ne legyünk ennyire pesszimisták. Tegyük most félre a legrosszabb forgatókönyvet, induljunk ki csak abból ami sokkal reálisabb és tesközelibb. Nevezetesen a végletekig elszegényedő tömegekkel, akiknek csak egy részét képezik a svájci frank hitelesek. A kényes egyensúly már akkor is megbillen ha egy-két millió ember a létminimumra vagy az alá sülyed. Ennek már jóval nagyobb a valószínűsége és a hatása a teljes társadalomra és gazdaságra súlyos hatást gyakorolna. Ha csökken a vásárló erő nyilván cégek sokasága megy tönkre, gerjesztve ezzel a munkanélküliséget, csökkentve az állam adóbevételeit. Ezt hívják láncreakciónak, a végeredmény pedig nehezen kiszámíható.
Mit tehet ilyen helyzetben az egyén? A politikát most hagyjuk, hisz megjósolható az ilyen esetben bekövetkező tehetelensége, amire legfeljebb rendkivüli állapot bevezetésével tudna reagálni.
Egy ilyen, remélhetőleg be nem következő esmény során az ember jobbára csak magára számíthat.
Mit tehetünk mi, átlag kisemberek? Hogyan készülhetünk fel ilyen helyzetre? A folytatásban erre keresem a választ, de előbb megpróbálom egy ilyen szituáció hétköznapi életünkre gyakorolt hatásait modellezni.