2011-ben egy vadász, gazdálkodó, agrár-értelmiségi, községi alpolgármester barátommal különböző baráti összejövetelek, eszem-iszomok során elég mélyen beleástuk magunkat a szerintünk már akkor is nagyon esedékesnek tűnő globális vagy helyi katasztrófahelyzetek kezelésének, túlélésének elméletébe, gyakorlatába.
Természetesen mint utóbb beigazolódott, kissé naív elképzelés volt, hogy a saját egyéni szintünkön túl tudunk lépni, hogy a tágabb közösségek, akár az ország társadalmának, politikai vezetésének ingerküszöbét el tudjuk érni.
Ami a legszomorúbb, hogy a baráti kör nagy része is jobb esetben egyszerűen nem figyelt ránk, rosszabb esetben még nevettek is rajtunk.
Így aztán a kezdeményezés elhalt, kimerült néhány cikkben itt a blogon, ill. a falu helyi újságjában, valamint a település közösségi életén jól látható módon megmutatkozik a helyi önellátó parasztgazdaságok patronálása, különféle rendezvények melyek kötődnek a tradicionális paraszti életmódhoz (Betyár Fesztivál, Böllér nap, Batáta Fesztivál, a témához kapcsoló sikeres pályázatok, stb.
Tágabb érdeklődés hiányában tehát a kezdeményezés elég korán elhalt, azonban mi ketten nem dobtuk sutba kincstári pesszimizmusunkat és a magunk óvatos módján készültünk a "világvégére".
Mivel a barátomnak van tanyája, erdeje, állatai így szinte teljesen képes az önellátásra, tehát nem csak prédikálja a bort, de issza is. Én viszont látszólag bort prédikálok és vizet iszom, lévén egy tízemeletes panel ház ötödik emeleti 47 m2-es lakásában élek a párommal. Kertes házas barátaink nem titkolt lesajnálása mellett.
Joggal mondhatja tehát bárki, hogy milyen túlélési stratégiáról vészforgatókönyvről prédikálok én, amikor mi egy hét után megfagynánk, éhen, szomjan halnánk ha beütne egy komoly válság. Van ebben igazság, pláne, hogy túlélő bunkerem, több éves tartós élelmiszerkészletem sincs.
El is érkeztünk ahhoz a problémához, hogy az átlagembernek viszonylag korlátozottak a lehetőségei a vészhelyzetekre történő felkészülés során, így marad a pánik, a bevásárlóközpontok lerohanása, a liszt és a wc paír készletek lerablása.
A nagyobb feladat az államokra, kormányokra hárulna a rendkívüli katasztrófahelyzetek kezelésében. De túlzott illúzióink ne legyenek, hisz a kormányok nemigen rendelkeznek komoly vészforgatókönyvekkel. Ráadásul erre még a fejlett demokráciákban sincs komolyabb ráhatása az állampolgároknak.
Nem marad tehát más, mint hogy a felelősen gondolkodó állampolgár tegyem meg minden tőletelhetőt, legalább lélekben készüljön egy esetleges válságra. De jobb esetben legalább ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy egyetlen fillér, bármiféle háttérbázis nélkül csöppenjen a slamasztikába.
Visszatérve a sok százezer, vagy éppen millió társasházakban élő családokra, legalább minimális megtakarításuk kellene legyen, nem kizárólag sérülékeny pénzben, hanem mobilizálható, értéktartó befektetésekben. Erről korábbi cikkeimben már írtam, nem akarom ismét részletezni ennek technikáit, módszereit, de arra kénytelen vagyok utalni, hogy a korona vírus járvány mindenkit a világon súlyosan fog érinteni gazdaságilag is. Akinek nincs legalább néhány hónap túlélésre elegendő tartaléka, az igen nehéz helyzetbe fognak kerülni és az állam segítségére lesznek szorulva.
Ha ezen túl leszünk, a legmegfontoltabb állampolgárok már egészen biztosan felkészültebbek lesznek egy remélhetőleg nem bekövetkező újabb csapásra.
Bár ez a vírus első ránézésre nem tűnik túlságosan veszélyesnek, mint látjuk képes a teljes világot a feje tetejére állítani. Ezzel együtt is kijelenhetjük, hogy lehetne ennél sokkal rosszabb is és már bő évtizeddel ezelőtt is azt nyilatkozták a virulógusok, hogy nem az a kérdés, hogy lesz-e egy világméretű, rendkívül pusztító járvány, hanem az hogy mikor. A koronavírus bár nagyon ijesztő, szerintem még nem a legrosszabb, amire az emberiség számíthat. Főpróbának viszont kiváló, hisz az egyén és a világ irányítói számára is rendkívüli kihívást jelent.
Túl leszünk ezen belátható időn belül, ez nem kérdés, de hogy mikor és milyen árat fizetünk érte, pontosan még senki nem tudja.
Egyelőre csak azt tehetjük, hogy használjuk a józan eszünket, amíg el nem vesztjük és ha túléljük, vagy még előtte, a részleges karanténban, ráérő időnkben átértékeljük az életünket, igyekszünk okosabban szervezni a maradék életünket.
Szponzorált cikk
Ezt a cikket az Erdőgépker Kft. szponzorálja, mely számtalan olyan gépet, berendezést forgalmaz, mely segít abban, hogy egy család minél nagyobb mértékben függetleníteni tudja magát a központi ellátórendszerektől.
Néhány olyan eszköz, amely egy családi házban, falun, tanyán, birtokon élő család életét könnyíti meg és segít az önfenntartás kialakításában.
Balfor és Hakkipilke tűzifakészítő gépek:
Az olasz és finn gyártók által forgalmazott gépek abban segítenek, hogy az erőben kitermelt rönkökből tűzifát készíthessünk. A rönköket körfűrészeik segítségével a kívánt hosszúságúakra darabolhatjuk, amiket rönkhasítóikkal tovább apríthatunk, melyeket a tűzhelyben, kandallóban, kazánban kényelmesen elégethetünk.
Vannak olyan komplex berendezéseik, tűzifakészítő automata gépek, amik a több méteres rönkökből tűzifát képesek készíteni, minimális emberi beavatkozással. Igaz ez utóbbiak inkább már a nagyüzemek számára rentábilisak.
https://www.balfor-tuzifakeszitok.hu/
